A borostyán vagy borostyánkő fosszilis (megkövesedett) gyanta. Gyakran ásványként tartják számon, valójában azonban nem önálló ásványfaj, hanem számos szerves ásvány elegye.
A kőszénelegyrészek közé tartozik. Szabálytalan, alaktalan (amorf) tömegeket, darabokat alkot. Gyakran tartalmaz zárványokat, sokszor épen maradt fosszilis rovarokat (szúnyogot, legyet, hangyát, százlábút) kisebb állatokat (gyík) növényi maradványokat, melyek az értékét növelik.
Sok monda és rege kapcsolódik hozzá, az Odüsszeia is sokszor említi. Az ókorban a borostyánnak magas ára volt, mert hittek viseletének gyógyító erejében.
Változatai és előfordulásai
Sok változatban és különböző elnevezéssel ismernek borostyánokat. Ezek közül a legjelentősebbek:
balti borostyán vagy szukcinit: A legismertebb és az egyik leggyakoribb változat, főleg a Baltikumból származik. Európai legjelentősebb előfordulása Lengyelországban a Balti-tenger partvidékén, mintegy 300 km² területen van. Itt találták 1803-ban az eddigi legnagyobb példányt, ami 7,5 kg súlyú és a berlini múzeum gyűjteményében van.
dominikai borostyán: A balti borostyánkő mellett ez a legjelentősebb, mind mennyiségét, mind minőségét, és leginkább változatos színvilágát tekintve. A Dominikai Köztársaságban található miocénkori rétegekből ismert.
További változatok:
ajkait: Sárga vagy vörhenyes változat. Az Ajka környéki kréta időszaki (80-90 millió éves) rétegekből írták le.
birmit
gedanit: Gdańsk vidékén a keleti-tengeri borostyánokkal együtt található, különleges borostyánváltozat, amely nagyon szívós, borsárga, átlátszatlan fajta és golyókká alakítva nyakláncnak dolgozzák fel. Oroszországban Szibéria területén több helyen előfordul. De megtalálható még Lettországban, Litvániában, Ukrajnában és Spanyolországban.
glesszit
goitschit
kopalnit
krantzit
rosthornit
rumenit: Lényegesen kevesebb borostyánkősavat és oxigént tartalmaz ezért sokkal keményebb, mint a baltikumi változat. Színe barnássárga, barna vagy tűzpiros, de találtak vörös és fekete példányokat is.
szimetit: Olaszországban Szicília területéről ismert változat, nevét a Simeto folyótól kapta.
Jelentősebb mennyiségű borostyánlelőhelyek találhatók még Szibéria különböző területein, Közép-Ázsiában, Libanonban, vagy Burma szigetén.
A borostyánnal összetéveszthető a mexikói kopál, ami csak részben fosszilis gyanta.
Felhasználása
Már az őskorban is kedvelt anyag volt. Számos nyakék, apró szobor és dísztárgy került elő. Valószínűleg fizettek is vele. Az ókori Egyiptomban, Hellászban és Rómában is széles körben felhasználták. Görög filozófusok már ekkor feltételezték, hogy a borostyánkő fosszilizálódott gyanta, ez azonban csak az újkorban bizonyosodott be. A középkorban a vele való kereskedelem elsorvadt, az abszolutizmus korában viszont az arisztokrácia a fényűzés egyik szimbólumának tekintette. Halászata ekkor indult meg, a 19. században már a földben is kutattak borostyánkő után. Egyik monumentális műkincs a borostyánkőszoba volt, ami a második világháború alatt eltűnt. Napjainkban felhasználása kisebb méreteket ölt.
Megmunkálása
Több módszerrel munkálják meg: savval maratják, vésik, esztergálják, főzve hajlítják, lenolajjal ragasztják. Zárványként víz, terpentinolaj apró hólyagocskákban és pirit kristály is előfordul. Repceolajban kifőzve a gáznemű és folyékony zárványok eltávolíthatóak.
Mesterséges úton 1881-ben készítettek borostyánt törmelékből összeolvasztva és meleg sajtolással, amit csak mikroszkópos vizsgálattal lehetett megkülönböztetni a valóditól. Ma a különböző műgyantákból és üvegekből könnyen előállítható. Sóoldatban való úsztatással megkülönböztethető, mert készíthető olyan sűrűségű oldat, melyben a valódi borostyán a felszínen lebeg vagy úszik, míg a nagyobb sűrűségű mesterséges darabok elsüllyednek.
Főbb tulajdonságai
A borostyánkő kis fajsúlya miatt fennmarad a víz színén, a középkori halászok így gyűjtötték legkönnyebben.
Hőre lágyul és formázható, könnyen meggyullad, fenyő és tömjén illatot ad, kormozva elég. Dörzsölésre statikus áramot vesz fel, s mivel a görögök elektronnak nevezték a borostyánkövet, innen ered az elektromosság szó.
Híres arról a tulajdonságáról, hogy kitűnő állapotban őrzi meg a még képlékeny állapotában beleragadt kisebb állatokat, elsősorban ízeltlábúakat. Ilyen állatzárványból eddig több mint 2600 fajt határoztak meg, növényzárványokból pedig következtetni tudnak a földtörténeti korok flórájára.
Kémiai és fizikai tulajdonságai
Fénye: gyantafényű
Színe: tejfehér, élénk mézsárga, sötétebb sárga, különböző barnás árnyalatokig terjed, ritkán zöld vagy fekete árnyalatú
Porának színe: fehér
Átlátszósága: átlátszó vagy áttetsző
Általános összetétele:
Szén (C) : 78,0%
Hidrogén (H) : 10%
Oxigén (O) : 11%
Kén (S) : 1%
Ápolása
A borostyán ékszerek ne érintkezzenek más étszerekkel, mert könnyen összekarcolják és megsérülhet. Tisztítása puha, nedves ruhával történik. Polírozás, fényesítés : növényi olajjal pl. oliva, napraforgó vagy lenmagolajjal történhet, de dörzsölése nem ajánlott. Közvetlen hőnek nem szabad kitenni, mert könnyen meggyulladhat.
A borostyánláncnak közismert, fogzást segítő hatása jól érezhető a babáknál. Egyszerű eszköz, fájdalommentes fogzás. Keresd a minőségi láncainkat, ha fogzik a babád.
